Fölföldi Rózsa vagyok. Keresztény hívő, Vaisnava jógamester, Zen gyakorló. De mi köze ezeknek ahhoz, hogy ki is vagyok? Hát a kíváncsiság, hogy mi van a láthatón túl, ez az, ami már gyermek korom óta erősen foglalkoztat. Persze tanultam sok mindent, van két közgazdász diplomám, több, mit tíz évig dolgoztam a bankszektorban, aztán hagytam csapot-papot és valami egészen másba kezdtem. Akkor is a kíváncsiság vezetett. Meg akartam ismerni az embereket, a történeteiket, az örömeiket a bánatukat…. szóval az életüket. Azt, hogy ők hogy csinálják. Őket mi vezérli, mitől félnek, mi fáj nekik, és reméltem, hogy segíthetek ezek feltárásában, megoldásában. Érdekes volt, de nem volt könnyű. Látni, hallani és érezni, hogy mi van velük. Mert az volt velem is. Így általuk magamat is jobban megismertem. Nagyon hálás vagyok, a rengeteg történetért. Ugyanakkor sürgősen kellett csinálnom valamit a bennem felhalmozódott érzetekkel. Ekkor jött a zen meditáció. Az, hogy az egész önmegismerésben mennyire fontos a testi tapasztalat, a fizikai érzetek és a mozgás, mint energiagyakorlat és örömforrás, az számomra jóval később „esett le”. Ekkor érkezett a jóga. És ami engem érdekel, abba bizony fejest ugrok. Hát így lettem diplomás Vaisnava jógamester. És azóta is tanulok és tanulok… mindig izgat valami. Hol a természetgyógyászat, hol a párterápia, hol a Szomatodráma, hol egy újabb idegen nyelv, hol az éneklés, vagy épp a főzés. Ez az én utam….. Testtől a Csendig…. És azután vissza. És az utazásnak még nincs vége. Tovább, tovább, a túlsó partra, át a túlsó partra……